Rendelet
SFKALJU
Rendelet...
17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 89. §-ának az ebtenyésztésre alkalmazható rendelkezései az irányadók.
 
Aj pre Slovenských občanov žijúcich v Maďsarskej republiky.

Slováci v zahraničí Je to aj pre slovenských občanov v žijúci v maďarskom území

 
 
 
Kedvtelésből tartott egyéb állat: a 26/2008. (V.30)
Indexek:
Elrendelte a 40/2008. (VI.27.) KGY. rendelet.
Megállapította / hatályon kívül helyezte a 30/2009. (IV.24.) KGY. rendelet.
Megállapította / hatályon kívül helyezte a 15/2010. (II.26.) KGY. rendelet
Megállapította / hatályon kívül helyezte a 49/2010. (XI.26.) önkormányzati rendelet, 2010. XII. 1. napjával.
Megállapította a 12/2011. (I.28.) önkormányzati rendelet a kihirdetés napjával.
 

30/2004. (IX. 13.) Budapest Főváros XIII. kerületi önkormányzati rendelet

az állattartás rendjéről

A Budapest Főváros XIII. kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az állattartás rendjéről az alábbi rendeletet alkotja.

1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed Budapest Főváros XIII. kerületi Önkormányzat közigazgatási területén

a) minden olyan természetes személyre, valamint szervezetre, aki, illetőleg amely állat tulajdonosa, az állattal rendelkezni jogosult, továbbá aki az állatot vagy az állatállományt gondozza, felügyeli (a továbbiakban állattartó);

b) minden olyan ingatlanra, épületre és építményre, ahol állattartás folyik.

(2) A rendelet nem alkalmazható: cirkuszra, állatkiállításra, vágóhídra, engedéllyel működő állatfelvásárló telepre, lósport telepre, nagy létszámú állattenyésztő és állattartó telepre, állatkórházra, gyepmesteri telepre, állatkertre, vadaskertre, laboratóriumi kísérleti állattartásra, a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a közfeladatokat ellátó őrszolgálatok segítésére tartott állatokra.

(3) Nem minősül állattartásnak a közvetlen fogyasztásra vásárolt legfeljebb 3 baromfi, amelyet legfeljebb 8 napig lakásban vagy a hozzá tartozó melléképületben tartanak.

Értelmező rendelkezések

2. § (1) E rendelet alkalmazása szempontjából

a) gazdasági haszonállatok:

1. nagyállat: ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, sertés, bivaly, juh, kecske, strucc;

2. kisállat: baromfi (tyúk, gyöngytyúk, lúd, kacsa, pulyka és húsgalamb), prémesállat (nutria, csincsilla, angóranyúl, sarki- és ezüstróka, nyérc, görény), valamint házinyúl;

3. méh.

b) lakásban tartható állatok: eb, macska, kedvtelésből tartott díszmadár, díszhal, kisemlős, rágcsáló, kétéltű, hüllő, gerinctelenek.

(2) Kutyasétáltatás: közterületen az állatnak pórázon, és támadó természetű ebnek szájkosáron történő vezetése, a kutya tulajdonosának felelőssége mellett.

(3) Kutyafuttatás: az állat póráz és szájkosár nélküli szabadon engedése az erre kijelölt területeken, a kutya tulajdonosának felelőssége mellett.

(4) Őrző-védő kutya: amelyet egyéni vagy társas vállalkozásban folytatott őrző-védő szolgálat során alkalmaznak, illetve amelynek ilyen funkcióját az alkalmazó intézmény vezetője igazolja.

(5) Vakvezető eb: amelyet speciálisan erre a célra képeztek ki, és bármely EU-tagállamban vakvezető kutyának minősül.

(6) Jelző-eb: a hallássérültek segítését szolgálja, szükségességét szakorvosi igazolással kell bizonyítani.

(7) Közös használatra szolgáló helyiség: általában a mosókonyha, a szárítóhelyiség, a közös fürdőszoba, a közös mosdó, a közös WC (árnyékszék), a gyermekkocsi- és kerékpártároló helyiség, a közös pince- és padlástérség (a pince és padlásrekeszek kivételével), a közösségi célt szolgáló helyiség az épületben lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek rendeltetésszerű használatához szükséges mértékben.

(8) Közös használatra szolgáló terület: általában kapualj, a lépcsőház, a folyosó, a függőfolyosó, az épületben lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek megközelítéséhez és rendeltetésszerű használatához szükséges mértékben, továbbá az épülethez tartozó udvarnak, kertnek az egy építési telek nagyságát meg nem haladó része.

(9) Közvetlen szomszédok: többlakásos épület esetén az állattartó lakása feletti, alatti, melletti, azzal közvetlenül érintkező határos lakások tulajdonosai, valamint azon lakások tulajdonosai, akiknél a lakás ajtaja egy légtérbe nyílik, illetve közös folyosóra nyílik; kertes ház esetén pedig a telekszomszéd tulajdonosok.

Az állattartás általános szabályai

3. § (1) A XIII. kerületi Önkormányzat közigazgatási területén állat az állategészségügyi, állatvédelmi, közegészségügyi, építésügyi és környezetvédelmi jogszabályok betartásával és a lakosság nyugalmának zavarása (zaj, bűz) nélkül tartható.

(2) A Szent István körút - Pesti alsó rakpart - Dráva utca - Népfürdő utca - Vizafogó utca - Váci út - Szekszárdi utca - Újpalotai út - Kámfor utca - Tatai út - Szegedi út - Dévényi utca - Vágány utca - Dózsa György út - Szabolcs utca - Bulcsú utca - Lehel utca - Váci út által határolt területen belül, továbbá a Margitszigeten gazdasági haszonállat nem tartható. Kivétel a Fővárosi Állat- és Növénykert kihelyezett kisállatkertje

(3) Állat tulajdonosa bármely természetes és jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság lehet, de az állat felügyeletét nagykorú természetes személynek kell ellátnia.

(4) Az állattartó köteles az állat tartására szolgáló létesítmény tisztaságát biztosítani, szükség szerint takarítani, fertőtleníteni, a káros rovarok és rágcsálók irtásáról rendszeresen gondoskodni és az állattartás során az (1) bekezdésben megjelölt jogszabályok rendelkezéseit folyamatosan betartani.

(5) Az állattartó köteles gondoskodni állatának megfelelő tartásáról - szükség esetén megkötve, zárt helyen -, életfeltételeinek biztosításáról, takarmányozásáról, gondozásáról, szökésének és közterületre felügyelet nélküli kijutásának megakadályozásáról. Állata egészségének megóvása érdekében köteles az állategészségügyi rendelkezéseket betartani, és az állat megbetegedése esetén állatorvos igénybevételéről gondoskodni.

(6) Az állattartó köteles állatát úgy tartani, hogy az a házban, illetve a szomszédságban lakók nyugalmát ne zavarja, anyagi kárt, félelmet ne okozzon, testi épséget és egészséget ne veszélyeztessen, a köztisztasági előírásoknak eleget tegyen.

(7) A lakás lebontása miatt vagy egyéb okból történő elköltözés esetén az állattartó köteles állatának elhelyezéséről gondoskodni. Ha az állattartó az állatára nem tart igényt, köteles eladni, elajándékozni, vagy bármely állatvédő szervezetnek átadni, illetve előzetes bejelentése alapján a felmerülő költségek megtérítésével az állatot a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepével elszállíttatni.

(8) Közterületen állatot etetni tilos.

(9) Jelen rendeletben meghatározott egyedszám feletti állat tartásához az állattartással érintett közvetlen szomszédok 75%-ának írásbeli hozzájárulása szükséges. Ingatlanonként 1 tulajdonos írásbeli hozzájárulása vehető figyelembe. Ez alapján a polgármester adhat engedélyt a rendeletben meghatározott egyedszám feletti állattartáshoz.

(10) Az élelmiszer-előállító és értékesítő egységek, az egészségügyi intézmények területén e rendelet hatálya alá tartozó állatot tartani nem szabad. Művelődési intézmények és szállodák területére állatot bevinni csak az intézmény vezetőjének, igazgatójának engedélyével lehet. Ugyanezen korlátozást kell alkalmazni a gyermek- és oktatási intézményekben is, kiegészítve a 6. § (1) bekezdés c) pontjában megfogalmazott feltétellel.

(11) A gazdátlan, elhagyott, kóbor állatok befogása, elszállítása, a közterületen található állathullák begyűjtése a Fővárosi Közterület-felügyelet feladata, amelyet a Fővárosi Állategészségügyi Telepe útján lát el.

(12) Ha a települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatáskörökről szóló 245/1998. (XII. 31.) kormányrendelet 7. §-a alapján a jegyző az állat tartását megtiltotta, az állat eltávolításáról az állattartó köteles gondoskodni; ennek elmaradása esetén ezt a feladatot hatósági rendelkezésre, a tulajdonos költségére a Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepe végzi el.

(13) A befogott állatot - a tartás költségeinek megtérítését követően - az állattartó 14 napon belül kiválthatja. A ki nem váltott állatokkal a Fővárosi Közterület-felügyelet szabadon rendelkezhet a Fővárosi Közgyűlés rendeletében foglaltak szerint.

Ebtartás

4. § (1) Kertes családi házak udvarán háztartásonként az eb korától és fajtájától függetlenül legfeljebb két eb - és egyszeri szaporulata három hónapos korig - tartható.

(2) Többlakásos épületben, társasházban és ezek udvarain lakásonként egy eb - és egyszeri szaporulata három hónapos korig - tartható. Közös használatú udvaron csak az udvart használó szomszédok írásbeli belegyezésével lehet ebet tartani.

(3) Bekerítetlen ingatlanon ebet szabadon tartani tilos. Az ebtartónak kötelessége gondoskodni arról, hogy az eb a tartási helyét, illetve az ingatlan határait ne hagyhassa el.

(4) Ebet többlakásos épület erkélyén, folyosóján tartani tilos.

(5) Vakvezető és jelző-ebek kivételével társbérlet, albérlet, bérlőtársi jogviszony esetén az ebtartáshoz szükséges a társbérlő, főbérlő, vagy a bérlőtárs előzetes írásbeli hozzájárulása.

5. § (1) Közterületen, lakóház folyosóján, udvarán, épületek közös használatú területein, helyiségeiben, lépcsőházban az ebet fajtára való megkülönböztetés nélkül csak olyan hosszúságú pórázon szabad vezetni, amely megakadályozza, hogy az eb kárt, félelmet okozzon, illetve amely őt is megvédi az esetleges veszélyektől. A támadó természetű ebet szájkosárral is el kell látni. Támadó természetű ebet csak 14. életévét betöltött személy sétáltathat.

(2) Közterületen ebet sétáltatni mindenhol lehet, kivéve ahol azt tábla tiltja.

(3) Élelmiszerüzlet, vásárcsarnok, piac, vendéglátó üzemek, üzletek, helyiségek előtt hagyott ebet pórázon meg kell kötni, gondoskodva arról, hogy ne okozzon kárt, félelmet, illetve ne tudjon elkóborolni. Támadó természetű ebet még pórázon megkötve, szájkosárral ellátva sem szabad felügyelet nélkül hagyni.

6. § (1) A vakvezető és jelző-eb kivételével nem szabad ebet beengedni, bevinni, illetve megtűrni:

a) vásárcsarnok, illetve piac területén,

b) egészségügyi intézmények területén, valamint kegyeleti helyen,

c) gyermek- és oktatási intézményekben, kivéve, ha azt nevelési vagy oktatási, demonstrációs célból az intézmény vezetője engedélyezi,

d) ügyfélforgalmat bonyolító középületekben,

e) szórakozóhelyeken,

f) vendéglátó üzemekben, üzletekben, helyiségekben,

g) parkokban, zöldterületen, ahol tábla tiltja.

(2) Az (1) bekezdés c) és d) pontja szerinti létesítményekbe, illetve területekre őrző-védő eb bevihető, amennyiben azt az ingatlan védelme szükségessé teszi.

7. § (1) Az ebtartó köteles az ebét gondozni és fajtájának megfelelő mozgásigénye kielégítéséről gondoskodni.

(2) Az ebek szabad mozgásának biztosítására, futtatásukra a kerületi Önkormányzat az illetékes szervezetek bevonásával forgalommentes, elkülönített területeket jelöl ki. Az eb futtatójának a kutyafuttatás alkalmával is gondosan mérlegelni kell az összes körülmény figyelembevételével a póráz és a szájkosár használatának szükségességét. A kerületben jelenleg kijelölt kutyafuttatók helyét jelen rendelet melléklete tartalmazza.

(3) Ebeket tenyészteni csak önálló kerttel (udvarral) rendelkező ingatlanon lehet. Az ebtenyésztéshez az állattartással érintett közvetlen szomszédok 75 %-ának írásbeli hozzájárulása, valamint a külön jogszabályban meghatározott tenyésztőkénti elismerés szükséges.

(4) Egyebekben az ebtartásra az állattartás általános szabályai vonatkoznak.

Macskatartás

8. § (1) Kertes családi házban és udvarán háztartásonként - fajtára való tekintet nélkül - két macska és egyszeri szaporulata 3 hónapos korig tartható.

(2) Többlakásos társasházban lakásonként - fajtára való tekintet nélkül - két macska és egyszeri szaporulata 3 hónapos korig tartható.

(3) Nem tartható macska a társasházi közösség belegyezése nélkül a közös használatú helyiségekben.

(4) A köz- és lakóépületben elszaporodott macskák eltávolításáról az épület tulajdonosa, illetőleg kezelője köteles gondoskodni az állatvédő szervezetek bevonásával.

(5) A társasházakban szabadon élő macskák utáni köztisztaságért a társasház közössége felelős.

(6) Nem szabad macskát beengedni, bevinni, illetve tűrni a 6. § (1) bekezdésében felsorolt helyeken.

(7) Egyebekben a macskatartásra az állattartás általános szabályai vonatkoznak.

Egyéb állatok tartásának szabályozása

Szabálysértési előírások

10. §

Külön jogszabályban meghatározott szabálysértéseken túlmenően „a helyi állattartási szabályok megsértése” szabálysértést követi el és 30.000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható az a személy, aki

a) állatát úgy tartja, hogy az a házban, illetve a szomszédságában lakók nyugalmát indokolatlanul zavarja, anyagi kárt, félelmet okoz, testi épséget vagy egészséget veszélyeztet (3. § (6) bekezdés),

b) közterületen állatot etet (3. § (8) bekezdés),

c) bekerítetlen ingatlanon, vagy többlakásos épület erkélyén, folyosóján ebet tart (4. § (3) és (4) bekezdés),

d) az ebnek a közterületen való vezetésére vonatkozó előírásokat (póráz, szájkosár) nem tartja be (5. § (1) és (2) bekezdés),

e) élelmiszerüzlet, vásárcsarnok, piac, vendéglátó üzem, üzlet, helyiség előtt ebet póráz nélkül hagy, vagy nem gondoskodik arról, hogy az eb ne okozzon kárt, félelmet, illetve ne kóboroljon el (5.§ (3) bekezdés),

f) a 6. § (1) bekezdésében felsorolt helyekre ebet bevisz, vagy beenged,

g) a 6. § (1) bekezdésében felsorolt helyekre macskát visz be, illetve megtűr (8. § (6) bekezdés).

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a közterület-felügyelő külön jogszabályban meghatározott helyszíni bírságot szabhat ki

Átmeneti rendelkezés

11. § Amely állattartó a rendelet hatálybalépésekor a rendeletben meghatározott egyedszám felett, vagy engedély nélkül tart állatot, köteles azt 1 éven belül megszüntetni, illetve az engedélykérelmet előterjeszteni.

Záró rendelkezések

12. § (1) E rendelet hatálya alá tartozó eljárások során a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény előírásait, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) Jelen rendelet 2004. szeptember 15-én lép hatályba. Hatályba lépésével egyidejűleg a Budapest Főváros XIII. kerületi Önkormányzat 37/1999. (XI. 22.) számú rendelete hatályát veszti.

Dr. Sinka József s.k. Dr. Tóth József s.k.
jegyző polgármester
 
 
 

Az új állatvédelmi törvény szerint általános önkormányzati ebadót vezetnének be és emelnék az állatvédelmi bírságot.


Önkormányzati ebadó bevezetését, a kölyökkutyák kikötésének tiltását, az állatvédelmi bírság drasztikus emelését, a kutyák fülkorrekciós műtéteinek betiltását, valamint a veszélyesnek minősített ebek nem fajta, hanem viselkedés szerinti meghatározását tartalmazza egyebek mellett az állatvédelmi törvény, illetve az egyes állatvédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításának hétfőn nyilvánosságra hozott tervezete.

 A javaslat szerint - amely a kormany.hu oldalon elérhető - a jövőben az önkormányzatok évenkénti ebösszeírást végeznének. Mivel azonban az ebrendészet állami feladat, annak átruházása mellé forrást is kell biztosítani, ezért - a felelős állattartásra való nevelés, az állatok megbecsülésének javítása mellett - ezt célt is szolgálja az ebrendészeti hozzájárulás bevezetése.

Mentesülnének a díjfizetés alól azok a gazdák, akik ivartalaníttatják és chippel látják el a kutyájukat. Háztartásonként egy kutya után pedig kérelmezhető az önkormányzatnál a fizetési kötelezettség alóli felmentés.

A tervezet szerint a menhelyről hazavitt kutyák után sem kell hozzájárulást fizetni, mely az örökbefogadás gyakoribbá válását eredményezheti.  

(forrás: www.hiradó.hu)

 


Az állatvédelmi törvény módosítása

A törvénytervezet vonatkozik mindenkire, aki állatot tart, de különösen a hobbiállat-tartókra, közülük is elsősorban az ebtartókra és a kisállatkereskedőkre.

Az országban az emberek egyre több kutyát tartanak, de amikor különböző okok miatt tartásuk terhessé válik rövid úton szabadulnak meg tőlük, kilökik őket a kocsiból, a házukból, gazdátlan, kóbor ebek válnak belőlük, akik szennyezik a várost és károkat okoznak.

Jelen törvény célja a tudatos és felelős állattartási kultúra erősítése, az ehhez szükséges szemléletváltás kialakítása az emberek köztudatában. Azt tartjuk fontosnak, hogy csak azok tartsanak háziállatot, akik előre átgondolják, hogy képesek hosszú távon gondoskodni - anyagilag és erkölcsileg - kedvenceikről.

Ezért szükséges:

  • ebrendészeti hozzájárulás megfizetésének bevezetése,
  • az ebek helyi és országos nyilvántartásba vétele, 
  • az ebek azonosítóval /transzponderrel/ történő megjelölése.

Az ebrendészeti hozzájárulásból befolyó összegnek legalább a felét a helyi önkormányzat az ivartalanítás valamint az azonosítóval történő megjelölés támogatására köteles fordítani.

Tudatosítani kívánjuk az emberekben, hogy az állatok érző lények, akiknek bántalmazása tevőlegesen, vagy mulasztással nem maradhat következmények nélkül, ezért:

  • megemeljük állatvédelmi bírságot,
  • bevezetjük az állatvédelmi oktatáson való részvételt,
  • bevezetjük állatmenhelyeken végzett közmunka végzését, melyekkel a felelős állattartást kívánjuk tudatosítani.

Egyre gyakoribbak a kutyák által okozott súlyos testi sérülések, melyek olykor halálos kimenetelűek. Ezért szükséges:

  • az ilyen ebek veszélyessé nyílvánítása,
  • tartásuk körülményeinek szigorítása, szabályozása, mely erősíti az emberek biztonságérzetét továbbá a közbiztonságot.
 A Körjegyzőség illetékességi területén, az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény, valamint a veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II.26.) Kormányrendelet rendelkezéseinek megfelelően, a körjegyző végzi a veszélyes állatok és ebek tartásával kapcsolatos hatósági ügyeket.

35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet a veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól a következőket rendeli el:

A rendelet hatálya

1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed 
a) a Tvr. 5. §-ának (2) bekezdésében megjelölt veszélyes eb (pit bull terrier és keverékei), valamint a Tvr. 5. §-ának (4) bekezdése alapján veszélyesnek minősített eb tartására; 
b) az a) pont szerinti eb tulajdonosára, illetőleg az eb felügyeletét ellátó természetes személyre (a továbbiakban együtt: ebtartó). 
(2) A Tvr. 5. §-ának (2) bekezdése alapján veszélyes - pit bull terrier jellegű - ebek általános jellemzőit az 1. számú melléklet tartalmazza. 
Veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásának engedélyezése

2. § (1) A veszélyes és a veszélyesnek minősített eb tartására vonatkozó - a Tvr. 5. §-ának (5) bekezdésében előírt - hatósági eljárás az eb tartási helye szerint illetékes települési, a fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzőjének (a továbbiakban: jegyző) hatáskörébe tartozik. 
(2) Az engedély a kiállítástól számított egy évig érvényes. 
(3) Az engedélybe - kérelemre - be kell jegyezni az eb felügyeletét ellátó személyt. 
(4) Az engedély kiadásáért, meghosszabbításáért a külön jogszabályban meghatározott összegű díjat kell fizetni.

3. § (1) Az engedély kiadását az eb természetes személy tulajdonosa, vagy az eb felügyeletét ellátó természetes személy a tulajdonossal együtt kérheti. 
(2) A veszélyes és a veszélyessé minősített eb tartásának engedélyezésére vonatkozó kérelemnek tartalmaznia kell: 
a) az ebtartó nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, lakcímét; 
b) az ebtartó nyilatkozatát, hogy nem áll cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt; 
c) az eb tartási helyét (a település neve, kerület, házszám); 
d) az eb tartási helyének leírását; 
e) az eb fajtáját, születési idejét, nemét, színét, nevét, egyedi jelét (mikrochip számát) és marmagasságát. 
(3) A kérelemhez csatolni kell: 
a) az ebtartó egy hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványát; 
b) igazolást a Tvr. 5. §-ának (2) bekezdésében meghatározott veszélyes eb ivartalanításáról, illetve a veszélyes és veszélyesnek minősített eb egyedi azonosítóval való ellátásáról; 
c) közös tulajdonban lévő ingatlan (lakás) esetében a tulajdonostársak hozzájáruló nyilatkozatát; 
d) többlakásos házban, illetve egy lépcsőházban lakók nevét, címét, a tartáshoz történő hozzájárulását.

4. § (1) A jegyző az engedély kiadása előtt helyszíni szemlét tart, amelyen meghívása esetén a hatósági állatorvosnak és a rendőrség megbízottjának is részt kell venni. 
(2) A jegyző az engedély kiadásának előfeltételeit szükség esetén tenyésztési és más szakértő bevonásával vizsgálja. 
(3) Az ebtartó köteles a tartási körülmények ellenőrzését elősegíteni és tűrni.

5. § (1) A veszélyes és a veszélyesnek minősített eb tartásának engedélyezéséről a jegyző határozatot hoz. A határozat jogerőre emelkedése után a jegyző a 2. számú mellékletben meghatározott engedélyt állít ki az ebtartó részére. 
(2) Az engedély nem adható ki, ha a kérelmező 
a) a tizennyolcadik életévét nem töltötte be; 
b) cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt áll; 
c) szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt elítélték és még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól; 
d) az eb biztonságos tartási feltételeit nem biztosítja. 
(3) Az engedélyt vissza kell vonni, ha 
a) az (1) bekezdés b)-d) pontjaiban meghatározott valamely kizáró ok az engedély kiadását követően keletkezik; 
b) az engedéllyel rendelkező az e rendeletben meghatározott kötelezettségeit megszegi; 
c) az eb tartási helyét véglegesen megváltoztatják; 
d) a veszélyesnek minősített ebnek más lesz a tulajdonosa.

Veszélyes eb ivartalanítása

6. § A veszélyes eb ivartalanítását az eb tulajdonosának, illetve - a Tvr. 7. §-a (6) bekezdésének a) pontja alapján elrendelt esetben - a veszélyessé minősített eb tulajdonosának a 3. számú mellékletben foglaltak szerint írásban kell kérnie az állatorvostól.

A veszélyes és a veszélyessé minősített eb tartására vonatkozó rendelkezések

7. § (1) A veszélyes és a veszélyessé minősített eb nyakörvén jól látható jelzést („biléta”) kell elhelyezni. A biléta legalább öt centiméter átmérőjű, piros szegélyű fehér korong, egyik oldalán a tulajdonos neve, lakcíme, másik oldalán az eb azonosító száma és fekete színű „Veszélyes!” felirat szerepel. A biléta beszerzésének költségei az állat tulajdonosát terhelik. 
(2) A veszélyes és a veszélyesnek minősített eb olyan megfelelően zárt, bekerített vagy elkerített helyen (kennel) tartható, amely megakadályozza az ebnek a közterületre történő, felügyelet nélküli kijutását, illetve, hogy az eb embernek vagy állatnak sérülést okozzon. 
(3) A veszélyes és a veszélyessé minősített eb tartására szolgáló ingatlan be-, illetve kijáratain: „Vigyázat! Veszélyes eb!” feliratú táblát kell elhelyezni. A szöveg mellett támadó ebet ábrázoló grafika feltüntetése szükséges. A táblát jól látható helyen, megfelelő módon kell elhelyezni.

8. § (1) A veszélyes és a veszélyesnek minősített ebet közterületen vezetni, tömegközlekedési eszközön szállítani - amennyiben a fuvarozási szabályzatok szigorúbb követelményeket nem állapítanak meg - csak a harapás lehetőségét megakadályozó, biztonságos fém szájkosárral és a kibújást megakadályozó fojtó nyakörvvel, két méternél nem hosszabb (nem kihúzható) pórázon, a tartási engedélyre jogosult felügyeletével szabad. Az ebet a pórázról elengedni és a szájkosarat levenni tilos. Tömegközlekedési eszközön történő szállítás esetén egyebekben a fuvarozási szabályzatok rendelkezéseit is alkalmazni kell. 
(2) A veszélyes és a veszélyesnek minősített eb felügyelete - a tartási engedélyben meg nem jelölt személyre - ideiglenesen sem ruházható át.

9. § (1) A veszélyes és a veszélyesnek minősített eb elhullását, elveszését, valamint az 5. § (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott esetben a tulajdonos megváltozását huszonnégy órán belül - munkaszüneti nap esetén a következő munkanapon - jelenteni kell a jegyzőnek. 
(2) Aki veszélyes vagy veszélyesnek minősített ebet talál, illetve befog, köteles azt huszonnégy órán belül a jegyzőnek bejelenteni, és a befogott ebet a hatóság képviselőjének átadni. 
(3) A kóbor veszélyes vagy veszélyessé minősített ebet haladéktalanul be kell fogni, és meg kell kísérelni a tulajdonos értesítését. 
(4) Ha az eb tulajdonosa a befogással, őrzéssel, megfigyeléssel kapcsolatos költségeket megtéríti, az ebet részére vissza kell adni. Az értesítés eredménytelensége vagy a költségek megfizetésének elmulasztása esetén az ebet tizennégy napos hatósági állatorvosi megfigyelés után ki kell irtani. 
Elkobzott veszélyes vagy veszélyessé minősített eb elhelyezése, megfigyelése

10. § (1) A szabálysértési vagy büntetőeljárás során elkobzott, lefoglalt, továbbá a leadott, befogott veszélyes vagy veszélyessé minősített ebet az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény 42. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti telepen, tizennégy napos állat-egészségügyi megfigyelés alatt kell tartani. 
(2) A veszélyes vagy a veszélyessé minősített eb tulajdonosa ellen indított büntető- vagy szabálysértési eljárás során jogerős határozattal elkobzott eb kiirtását, az (1) bekezdésben meghatározott megfigyelési idő elteltével az állat-egészségügyi hatóság által kijelölt állatorvos hajtja végre. 
(3) A veszélyes vagy veszélyessé minősített eb állat-egészségügyi megfigyelésének, lefoglalásának, elkobzásának és kiirtásának költségei az eb tulajdonosát terhelik, kártalanításra nem tarthat igényt. 
Veszélyessé minősített ebekkel kapcsolatos rendelkezések

11. § (1) Az eb veszélyessé minősítésére irányuló eljárás kérelemre vagy hivatalból indul. 
(2) Az eb veszélyessé minősítése során fokozott gondossággal kell vizsgálni az eb által okozott súlyos sérülés bekövetkezésének körülményeit, különösen a sérült magatartását.

12. § A veszélyesnek minősített eb tulajdonjogának átruházását huszonnégy órán belül - munkaszüneti nap esetén a következő munkanapon - a jegyzőnél be kell jelenteni, és az új tulajdonosnak tartási engedélyt kell kérnie. 
A veszélyes és a veszélyesnek minősített eb egyedi azonosítása és nyilvántartása

13. § (1) A veszélyes és a veszélyesnek minősített eb egyedi azonosítása mikrochippel történik, melyet az állat nyakának bal oldalán, a bőr alá kell elhelyezni. 
(2) A veszélyes és a veszélyesnek minősített ebek egyedi azonosítását kizárólag a megyei (fővárosi) állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: állomás) által kijelölt állatorvosok végezhetik.

14. § (1) Az állomás és a jegyző nyilvántartást vezet a veszélyes és veszélyessé minősített ebekről. 
(2) A veszélyes és a veszélyesnek minősített ebek központi számítógépes nyilvántartása az Országos Állat-egészségügyi Intézetben történik. 
(3) A veszélyes és a veszélyessé minősített ebek nyilvántartásának tartalma: 
a) a tulajdonos adatai (név, születési hely és idő, anyja neve, lakcíme); 
b) az eb fajtája, születési ideje, neme, színe, neve; 
c) az eb tartós egyedi azonosító (mikrochip) adatai; 
d) az eb egyedi jellemzői (leírása, tartási helye); 
e) ivartalanított eb esetén az ivartalanítás időpontja; 
f) a nyilvántartásba vétel időpontja. 
(4) A nyilvántartási adatokat a veszélyes és a veszélyessé minősített eb elhullásától, elvesztésétől számított három évig kell megőrizni.

15. § A jegyző és az állat-egészségügyi szakhatóság az ebtulajdonosnak a 14. § (3) bekezdésének a) pontjában írt adatai, valamint az eb adatainak kezelésére jogosult. 
Ellenőrzés

16. § (1) A veszélyes és a veszélyessé minősített eb tartási feltételeinek megtartását 
b) közterületen a jegyző és a rendőrség 
ellenőrzi. 
(2) A hatósági állatorvos a jegyző által elrendelt esetben végez ellenőrzést az eb tartási helyén, illetve állatorvosi rendelőben, az eb azonosítására és egészségi állapotára (veszettség elleni oltás is) vonatkozóan. 
(3) Az ebtartó a tartási engedélyt az ellenőrzésre jogosult felhívására köteles bemutatni. 
(4) Ha az állatorvos tevékenysége során pit bull terrier vagy keveréke ivartalanításának hiányát észleli, erről az eb tartási helye szerint illetékes jegyzőt, a tulajdonosra és az ebre vonatkozó - rendelkezésére álló adatok - közlésével három munkanapon belül tájékoztatja.

Értelmező rendelkezések

17. § E rendelet alkalmazásában: 
a) eb biztonságos tartása: az eb tartása helyén az eb elzárása a házon belül vagy zárt ketrecben, illetőleg kennelben, amely megakadályozza elsősorban a gyermekek, de bármely más illetéktelen személy bejutását, és alkalmas arra, hogy meggátolja az eb kijutását, illetve felügyelet nélküli közterületre kerülését. A ketrecnek, kennelnek tetővel kell rendelkezni, és védelmet kell nyújtania az eb számára az időjárás ellen; 
b) ivartalanítás: hímivarú ebeknél a herék, nőivarúaknál a petefészkek eltávolítása; 
c) kiirtás: az állat életének kioltása, ami e rendelet vonatkozásában csak állatorvosi beavatkozással, fájdalomtól és megrázkódtatástól mentesen történhet; 
d) súlyos sérülés: nyolc napon túl gyógyuló fizikai sérülés, amely csonttöréssel vagy olyan torzító, tépett sebekkel jár, amelyeket csak sebészeti eljárással lehet egyesíteni, illetőleg gyógyulásuk plasztikai sebészeti műtéti úton lehetséges; 
e) szaporítás: az ebtartó egy szukát vagy más ebet nem tenyésztési célból enged szaporodni; 
f) tenyésztés: legalább két tenyészszukával folytatott kereskedelmi, haszonszerzési célú, céltudatos ebszaporítás.

18. § (1) Ez a rendelet 1997. február 27. napján lép hatályba, egyidejűleg az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 13/A. §-a, valamint az állatviadalok tilalmáról és egyes küzdő ebek behozatali, tenyésztési tilalmáról szóló 15/1994. (II. 1.) Korm. rendelet hatályát veszti.

1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről:

A veszélyes állat tartása és szaporítása

20. § (1) Veszélyes állat tartása, szaporítása, illetve az országba történő behozatala előzetes hatósági engedélyhez kötött. Az állatkertekre a 39. § szerinti hatósági engedélyezés vonatkozik. 
(2) A természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állat tartására, szaporítására a tervezett tartás helye szerint illetékes települési, fővárosban kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) - az állategészségügyi hatóság és a természetvédelem illetékes állami szervének szakhatósági hozzájárulásával - adhat engedélyt. Az engedély kizárólag abban az esetben adható meg, ha a tartás, illetve szaporítás a környezet nyugalmát és biztonságát nem sérti vagy veszélyezteti, és az egyed tartási feltételei - ideértve a tartáshoz, illetve szaporításhoz szükséges szakismeretet is - biztosítottak. Az engedélyben - ha az állat azonosíthatósága megoldható - rendelkezni kell a veszélyes állat azonosíthatóságának módjáról. 
(3) A természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat tartását, szaporítását a természetvédelem illetékes állami szerve engedélyezi, a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző és állategészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával. 
(4) A veszélyes állat tartási helyéül szolgáló ingatlanon, ingatlanrészen az állat fajának feltüntetésével a veszélyre felhívó jól látható tartós jelzést kell elhelyezni. 
(5) Az állattartó veszélyes állatát közterületen csak átmenetileg, közvetlen és állandó felügyelettel, ember és állat életét, testi épségét nem veszélyeztetve tarthatja. 
(6) A veszélyes állat tartójának gondoskodnia kell arról, hogy az állat közterületre vagy más magánterületére ne juthasson be. Ennek hiányában tartási engedély nem adható. 
(7) A veszélyes állat tartását, illetőleg szaporítását jogszabály vagy hatósági határozat megtilthatja, illetve feltételhez kötheti. A veszélyes állatok körét, valamint tartásuk, szaporításuk, illetve a veszélyes állattá nyilvánítás feltételeit külön jogszabály állapítja meg.

21. § (1) A természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állatnak az országba való behozatalához a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző előzetes tartási engedélye szükséges. A jegyző az engedélyt az állategészségügyi hatóság és a természetvédelem illetékes állami területi szervének szakhatósági hozzájárulásával adja ki. A jegyző a határozatát az illetékes rendőrhatóságnak megküldi. 
(2) A természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat országba való behozatalát a természetvédelem illetékes állami szerve engedélyezi, a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző és állategészségügyi hatóság hozzájárulásával. 
(3) A veszélyes állat országba való behozatalához a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) külön jogszabályban meghatározott, előzetes engedélye is szükséges.

22. § (1) Veszélyes állat elidegenítése, felügyeletének átengedése hatósági engedélyhez kötött. Az engedélyezésre a veszélyes állat tartásának engedélyezésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. 
(2) A veszélyes állat tartója a veszélyes állat 
a) eltűnését a jegyzőnek és a rendőrhatóságnak, a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében a természetvédelem illetékes állami szervének is, 
b) elhullását a jegyzőnek és az állatorvosnak 
haladéktalanul köteles bejelenteni. 
(3) Nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat eltűnését, elhullását a veszélyes állat tartója 15 napon belül a természetvédelemért felelős minisztériumnak is köteles bejelenteni.

23. § (1) Ha a veszélyes állat tartója az engedélyben foglalt feltételeket nem, vagy nem megfelelően teljesíti, illetve veszélyes állatot engedély nélkül tart, vagy behoz az országba, a jegyző, illetve természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében a természetvédelem illetékes területi állami szerve - a tulajdonos költségére, a feltételek biztosításáig - a veszélyes állat állatkertbe vagy más megfelelő helyre való szállítását rendelheti el, vagy egyéb megfelelő intézkedést hozhat. 
(2) Ha az állattartó a hatóság által előírt időpontig gondoskodik a feltételek biztosításáról és a szükséges engedélyek beszerzéséről, úgy a veszélyes állatot részére vissza kell szolgáltatni, ellenkező esetben az engedélyt vissza kell vonni, az illetékes hatóságnak a veszélyes állatot le kell foglalnia, illetve el kell koboznia, és a tulajdonos költségére intézkednie kell a veszélyes állat végleges elhelyezése iránt. Ennek eredménytelensége esetén a veszélyes állat életét megengedett módon ki kell oltani.

24. § A veszélyes állat tartójának felelősségére a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatókra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

 

1998. évi XXVIII. törvény

az állatok védelméről és kíméletéről

Az Országgyűlés

- annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége,

- elismerve azt a megkülönböztetetten nagy értéket, amelyet az állatvilág egésze és annak egyedei jelentenek az emberiség számára,

- kifejezve azon szándékát, hogy a Magyar Köztársaság tevékeny módon részt vállaljon az állatok védelme és kímélete érdekében kifejtett nemzetközi erőfeszítésekből,

az állatok ésszerű védelmének és kíméletének biztosítása érdekében az alábbi törvényt alkotja:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. § E törvény célja, hogy elősegítse az állatvilág egyedeinek védelmét, fokozza az emberek felelősségtudatát az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében, valamint meghatározza az állatok védelmének alapvető szabályait.

A törvény hatálya

2. § E törvény hatálya kiterjed:

(1) a) a gazdasági haszon céljából tartott, igénybe vett állatokra;

b) a kutatási-kísérleti célra szolgáló állatokra, a diagnosztikai vizsgálat és az oltóanyag-termelés céljából tartott állatokra, a génbankként kezelt állatokra, a géntechnológiával módosított gerinces állatokra, valamint a tudományos ismeretterjesztés és az oktatási demonstráció céljából tartott állatokra;

c) a verseny- és sportcélra tartott állatokra;

d) a pásztorebekre, az őrző-, védő-, mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő és terápiás kutyákra;

e) a vadászatra alkalmazott állatokra, ha jogszabály másképpen nem rendelkezik;

f) a mutatványos vagy bemutatási célra szolgáló állatokra;

g) a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a közfeladatokat ellátó őrszolgálatok feladatainak ellátását szolgáló állatokra;

h) a kedvtelésből tartott állatokra;

i) a veszélyes állatokra, a háziasított állatok gazdátlan egyedeire (kóborállat), az állatkertekben, a vadaskertekben és a vadasparkokban élő (tenyésző) állatokra, továbbá a vadon élő fajok bármilyen célból fogva tartott egyedeire, ha külön jogszabály másként nem rendelkezik.

(2) E törvénynek az állat kíméletére, az állatkínzás és az állatkárosítás tilalmára, valamint a jó gazda gondosságára vonatkozó rendelkezéseit a vadon élő állatokra is alkalmazni kell. A vadászható vadfajokra, valamint a halászható, horgászható halfajokra és a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatokra külön jogszabály eltérő rendelkezéseket is megállapíthat.

Alapfogalmak

3. § E törvény alkalmazásában:

1. állattartó: az állat tulajdonosa, illetve aki az állatot vagy az állatállományt gondozza, felügyeli;

2. állat károsítása: az állat testi épségének, szervezetének, pszichikai állapotának vagy viselkedésének tartós, hátrányos megváltoztatása;

3. állatkert: a természet- és állatvédelmet szolgáló, megfelelő engedéllyel rendelkező állandó létesítmény, ahol az állatokat évente folyamatosan hét napnál hosszabb időn keresztül a nagyközönség részére való bemutatás céljából tartják, és amely az ismeretterjesztést, oktatást és nevelést az ott élő állatok folyamatos és szakszerű bemutatásával, valamint tájékoztatással biztosítja; nem minősül állatkertnek a cirkuszi menazséria és az állatkereskedés;

4. állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása;

5. állatpanzió: olyan intézmény, amely díjazás ellenében vállalja állat meghatározott időre szóló megőrzését, felelősséget vállalva annak jó gazda gondosságával történő tartásáért, egészségéért, valamint az állatok és a környezetükben lévő emberek biztonságáért;

6. állatmenhely: az elkobzott vagy ideiglenesen megfigyelés alatt tartott állatok kivételével a gazdátlan állatok ideiglenes vagy állandó, ellenszolgáltatás nélkül történő elhelyezésének céljából működtetett intézmény;

7. beavatkozás az állaton: az állat fizikai, élettani vagy pszichikai állapotának megváltoztatása;

8. jó gazda gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet);

9. állatkísérlet: állat kísérleti vagy egyéb tudományos célból való felhasználása, amely esetleg az állatnak fájdalmat, szenvedést, tartós nélkülözést vagy maradandó károsodást okozhat - beleértve bármely olyan tevékenységet is a kísérlet során, amely állat születését eredményezi ilyen körülmények közé - és amely az állat kísérletre való előkészítésével kezdődik, és akkor fejeződik be, amikor további megfigyelést már nem végeznek a kísérlet érdekében; az állat ilyen felhasználása akkor is kísérletnek minősül, ha a fájdalom, szenvedés, tartós nélkülözés vagy maradandó károsodás kiküszöbölése céljából végzett altatást, fájdalomcsillapítást vagy egyéb módszert sikeresen alkalmaznak; nem minősül állatkísérletnek a nem kísérleti jellegű, mezőgazdasági vagy állatorvosi tevékenység, illetve az állatok leölésének vagy megjelölésének a természettudományok által elfogadott korszerű, kevéssé fájdalmasnak tartott módszereinek alkalmazása;

10. állat életének megengedett módon való kioltása: az állat életének a legkisebb szenvedés okozásával, valamint a faj adottságainak figyelembevételével történő szakszerű és gyors kioltása;

11. cirkuszi menazséria: olyan, állatok tartására szolgáló létesítmény, amelyet cirkuszi előadásra, mutatványra betanított, illetve betanítandó állatokból álló állatsereglet tartására - hatósági engedély alapján - létesítettek, illetve tartanak fenn, és amely az állatok tartására a jogszabályi és a hatósági előírásoknak megfelelő létesítménnyel, berendezésekkel és eszközökkel, továbbá az állatok ellátására, betanítására, felügyeletére az ilyen előírásoknak megfelelő szakszemélyzettel rendelkezik.

II. Fejezet   AZ ÁLLAT VÉDELMÉNEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI     Az állat tartásának általános szabályai

4. § (1) Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni.

(2) Az állat életfeltételeinek kialakításánál tekintettel kell lenni korára, nemére és élettani állapotára. Biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását.

(3) Az állattartónak gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenőrzéséről.

5. § (1) Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, szökésének megakadályozásáról.

(2) A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét.

(3) A szabadban tartott állatot - különleges igényeit is figyelembe véve - védeni kell az időjárás káros hatásaitól és természetes ellenségeitől. Az állandóan zárt körülmények között tartott állat számára az állattartó köteles az állat szükségleteihez igazodó, megfelelő mozgásteret biztosítani.

(4) A kedvtelésből tartott állat ürülékét az állattartó a közterületről köteles eltávolítani.

(5) A gazdasági haszon céljából tartott állat tartása során előnyben kell részesíteni az állatkímélő technológiákat.

Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma

6. § (1) Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni, így különösen az állatot nem szabad:

a) kínozni,

b) emberre vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra idomítani,

c) kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás esetét,

d) a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani, elhelyezni

e) a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni,

f) természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja nem terjed ki az érett libatoll házilagos vagy az engedélyezett technológia szerint végzett tépésére, illetve c) pontja a házilagos vagy az engedélyezett technológia szerinti liba- és kacsatömésre.

(3) A 2. § (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott állatok esetében az (1) bekezdés b) pontját a külön jogszabályban meghatározottak szerint kell alkalmazni.

7. § (1) Tilos az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan megterhelése, küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okozhat (a továbbiakban együtt: állatviadal). Tilos az állatviadal szervezése, tartása, továbbá az állatviadalra fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés.

(2) Tilos állatviadal céljára

a) állatot tartani, tenyészteni, kiképezni, idomítani, valamint más személynek átadni, vagy forgalmazni;

b) építményt vagy földterületet, anyagi eszközt más személy rendelkezésére bocsátani.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik a vadászatra alkalmazott állatnak külön jogszabály alapján történő kiképzésére, vadászaton való alkalmazására.

8. § Az ember környezetében tartott állat, valamint a veszélyes állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Az állat elűzése, elhagyása vagy kitétele tilos.

Beavatkozás az állaton

9. § (1) Az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást - az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozások kivételével - kizárólag szakirányú végzettséggel, illetve az állattartók körében szokásos beavatkozás esetében csak gyakorlattal rendelkező személy végezhet.

(2) Beavatkozás érzéstelenítés nélkül csak akkor végezhető, ha az érzéstelenítés, illetőleg az ehhez szükséges rögzítés legalább akkora fájdalommal járna mint a beavatkozás. A gazdasági haszon céljából tartott állaton érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozásokról külön jogszabály rendelkezik.

10. § (1) Az állat küllemének megváltoztatása érdekében, továbbá más, nem az állat egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának megelőzése céljából történő sebészeti beavatkozás - az ivartalanítás, valamint kutya esetében a tenyésztési hatóság által elismert tenyésztő szervezet tenyésztési programjában meghatározott küllemi előírások kialakítását biztosító sebészeti beavatkozás (fül-, illetve farokkorrekció) kivételével - nem végezhető.2) Az állat megjelölésénél az állat számára legkisebb fájdalommal járó megoldást kell alkalmazni.

Az állat életének kioltása

11. § Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak, körülménynek minősül különösen az élelmezési cél vágóállat esetében, a prém termelése a hagyományosan e célból tartott állat esetében, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, illetve sérülés, a fertőző betegségek kontrollja, valamint az azok ellen való védekezés, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása és a tudományos kutatás. Kutya és macska tekintetében az élelmezési cél, illetve a prém termelése nem minősül elfogadható oknak, körülménynek.

12. § (1) Az állat életének kioltása - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - kizárólag kábítás után történhet.

(2) A kábítási kötelezettség nem vonatkozik a gerinctelen állatokra, a háztartásban élelmezési célra levágott baromfira, nyúlra, valamint arra az esetre, ha az állat életének kioltását szükséghelyzet indokolja. Ezekben az esetekben is gondoskodni kell azonban arról, hogy az állat életének kioltása szakszerű gyorsasággal és a legkisebb szenvedéssel járjon.

(3) Külön jogszabály rendelkezik az állati élet olyan módon történő kioltásáról, amelynél az előzetes kábítás nem kötelező, ha az eljárás azonnali teljes öntudatvesztést és érzéketlenséget vagy halált okoz.

III. Fejezet

EGYES ÁLLATOK VÉDELMÉNEK KÜLÖN SZABÁLYAI

A vágóállat tartása és kímélete

13. § (1) A vágóállatok körét külön jogszabály állapítja meg.

(2) E fejezet előírásai nem vonatkoznak az engedélyezett tudományos kísérletekre, valamint a vadon élő állatok elejtésére.

14. § (1) A vágóhídnak - kivéve a nyúl-, a prémesállat-, valamint a baromfivágóhidakat - rendelkeznie kell etető- és itatóvályúval felszerelt, szükség esetén az állatok megkötéséhez szükséges eszközökkel is ellátott fedett területtel.

(2) A fajából, neméből, életkorából adódóan, vagy egyéb okból egymással szemben ellenségesen viselkedő állatokat egymástól el kell különíteni.

(3) A vágóhidak kialakításának, berendezéseinek és felszerelésének, valamint azok működésének biztosítania kell az állatok kíméletét mindenfajta elkerülhető izgalomtól, fájdalomtól és szenvedéstől.

15. § Ha az állatot a vágóhídra érkezését követően nem vágják le azonnal, úgy várakoztatása idejére biztosítani kell ellátását és nyugodt pihenését.

16. § A vágóhídon a vágóállat állapotát és egészségét a megérkezéskor, a várakoztatott állatot pedig szükség szerint ellenőrizni kell. A beteg, elgyengült vagy sérült állatot haladéktalanul el kell különíteni, és gondoskodni kell elkülönített levágásáról.

17. § A kábítás nélküli állatvágás esetén az állatot levágás előtt úgy kell lefogni, amely alkalmas arra, hogy az megkímélje minden elkerülhető fájdalomtól.

18. § A kábításnak olyan érzéketlenségi állapotot kell előidéznie, amely addig tart, amíg a levágást követően az állat ki nem vérzik.

19. § Az állat vágására külön jogszabály eltérően rendelkezhet a következő esetekben:

a) szárnyas állat és nyúl vágása, azonnali halált okozó módszerrel;

b) kényszervágás, ha a kábításra nincs lehetőség;

c) prémes állatok, tenyésztett vad leölése;

d) rituális vágás.

A veszélyes állat tartása és szaporítása

20. § (1)

(2) A természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állat tartására, szaporítására az állatvédelmi hatóság adhat engedélyt. Az engedély kizárólag abban az esetben adható meg, ha a tartás, illetve szaporítás a környezet nyugalmát és biztonságát nem sérti vagy veszélyezteti, és az egyed tartási feltételei - ideértve a tartáshoz, illetve szaporításhoz szükséges szakismeretet is - biztosítottak. Az engedélyben - ha az állat azonosíthatósága megoldható - rendelkezni kell a veszélyes állat azonosíthatóságának módjáról.

(3) A természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat tartását, szaporítását a természetvédelmi hatóság engedélyezi.

(4) A veszélyes állat tartási helyéül szolgáló ingatlanon, ingatlanrészen az állat fajának feltüntetésével a veszélyre felhívó jól látható tartós jelzést kell elhelyezni.

(5) Az állattartó veszélyes állatát közterületen csak átmenetileg, közvetlen és állandó felügyelettel, ember és állat életét, testi épségét nem veszélyeztetve tarthatja.

(6) A veszélyes állat tartójának gondoskodnia kell arról, hogy az állat közterületre vagy más magánterületére ne juthasson be. Ennek hiányában tartási engedély nem adható.

(7) A veszélyes állat tartását, illetőleg szaporítását jogszabály vagy hatósági határozat megtilthatja, illetve feltételhez kötheti. A veszélyes állatok körét, valamint tartásuk, szaporításuk, illetve a veszélyes állattá nyilvánítás feltételeit külön jogszabály állapítja meg.

(8) Az állatvédelmi hatóság a (2) bekezdésben, a természetvédelmi hatóság a (3) bekezdésben leírt veszélyes állat vonatkozásában nyilvántartást vezet, amely tartalmazza az állat tulajdonosának és tartójának nevét, címét, valamint az állat azonosítását szolgáló adatokat és az állat tartási helyének adatait.

21. § (1) A természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állatnak az országba való behozatalához az állatvédelmi hatóság tartási engedélye szükséges. Az állatvédelmi hatóság a határozatát a rendőrségnek megküldi.

(2) A természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat országba való behozatalához a természetvédelmi hatóság tartási engedélye szükséges.

(3)

22. § (1) Veszélyes állat elidegenítése, felügyeletének átengedése hatósági engedélyhez kötött. Az engedélyezésre a veszélyes állat tartásának engedélyezésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(2) A veszélyes állat tartója a veszélyes állat

a) eltűnését az állatvédelmi hatóságnak és a rendőrhatóságnak, a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében a természetvédelmi hatóságnak is,

b) elhullását az állatvédelmi hatóságnak és az állatorvosnak

haladéktalanul köteles bejelenteni.

(3) Nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat eltűnését, elhullását a veszélyes állat tartója 15 napon belül a természetvédelmi hatóságnak köteles bejelenteni.

23. § (1) Ha a veszélyes állat tartója az engedélyben foglalt feltételeket nem, vagy nem megfelelően teljesíti, illetve veszélyes állatot engedély nélkül tart, vagy behoz az országba, az állatvédelmi hatóság, illetve természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében a természetvédelmi hatóság - a tulajdonos költségére, a feltételek biztosításáig - a veszélyes állat állatkertbe vagy más megfelelő helyre való szállítását rendelheti el, vagy egyéb megfelelő intézkedést hozhat.

(2) Ha az állattartó az állatvédelmi hatóság, illetve - természetvédelmi oltalom alatt álló vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében - a természetvédelmi hatóság által előírt időpontig gondoskodik a jogszabályszerű állattartási feltételek biztosításáról, úgy az (1) bekezdés szerint elszállított állatot részére vissza kell szolgáltatni, ellenkező esetben az állatvédelmi hatóság, illetve - természetvédelmi oltalom alatt álló vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében - a természetvédelmi hatóság az állatot elkobozza. Az állatvédelmi hatóság, illetve - természetvédelmi oltalom alatt álló vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében - a természetvédelmi hatóság gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, vagy ha ezt jogszabály kizárja vagy ez eredménytelen, az állat végleges elhelyezéséről. Ha az állat végleges elhelyezése csak rendszeres költségráfordítással biztosítható, a korábbi tulajdonos a jogsértés súlyától, ismétlődésétől függően legfeljebb 12 hónapra jutó költség fizetésére kötelezhető. Az elhelyezés eredménytelensége esetén - hat hónap elteltével - az állat életét megengedett módon ki lehet oltani.

24. § A veszélyes állat tartójának felelősségére a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatókra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

Veszélyes ebek tartása és az állatviadalok tilalma

24/A. § (1) Veszélyes ebnek minősül a Kormány által rendeletben meghatározott, az életre és a testi épségre természetes hajlamainál fogva fokozottan veszélyes eb.

(2) Tilos a veszélyes eb bármely módon való szaporítása, tenyésztése - ideértve a vétlen szaporulatot is -, az országba való behozatala, kivitele, elidegenítése, bármely formában történő versenyeztetése, őrző-védő feladatokra val

 
64/1998 (XII. 31.) FVM rendelete

a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól

módosította 94/2001 (XI. 17.) FVM r. - kékkel, és 135/2004. (IX. 18.) FVM rendelet - fehér alapon pirossal  a szövegben, mely rendelet 9.§ és 10.§ alapján:

9. § Ez a rendelet a Tanács 91/174/EGK irányelve a fajtatiszta állatok forgalmazására vonatkozó tenyésztéstechnikai és származási követelmények megállapításáról, valamint a 77/504/EGK és 90/425/EGK irányelv módosításáról szóló irányelvnek való megfelelést szolgálja.

 

10. § Ez a rendelet a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba, egyidejûleg az R. 2. §-a, 3. §-ának 11. pontja, valamint a 15. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.   ********  

 

Az állattenyésztésről szóló - az 1996. évi CXXX. törvénnyel módosított - 1993. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Átv.) 49. §-a (1) bekezdésének a) 7-8. pontjaiban és a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 67. §-ának (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:   1. § A szabályozás célja, egészséges és a nemzetközi előírásoknak megfelelő fajtajelleggel rendelkező törzskönyvezett ebállomány kialakítása és szinten tartása. Ennek érdekében eb fajták fenntartása, törzskönyvezése, teljesítményének meghatározása, tenyésztési adatok gyűjtése, nyilvántartása, feldolgozása, a tenyésztési dokumentáció kiadása e rendeletben meghatározott feltételekkel végezhető.  

2. § Hatálytalan

  Hatálytalanított szövegrész: A rendelet hatálya kiterjed   a) az eb, mint jellemzően kedvtelési céllal tartott, forgalmazásra is kerülő állat - Átv. 2. §-ának b) pontja szerinti - fajtafenntartó, fajtajavító tenyésztésére;   b) valamennyi - az a) pontban megjelölt - eb tenyésztésével, tenyészállat előállításával és forgalmazásával foglalkozó természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságra. 3. § E rendelet alkalmazásában: 1. Elismert ebtenyésztő szervezet: a tenyésztéssel foglalkozó szervezetek közül az adott fajta, illetve gyakorlati szempontok alapján kapcsolódó fajtacsoport tenyésztőinek bíróságon bejegyzett társadalmi szervezete, amely a fajtának a származási országában kialakított szabályozásán alapuló és tagjai által jóváhagyott tenyésztési programot hajt végre, és erre a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) általi elismeréssel jogot szerzett (a továbbiakban: tenyésztő szervezet).

 

2. Kinológiai szövetség (a továbbiakban: Szövetség): olyan társadalmi szervezet, amelynek feladata és kizárólagos joga a hazai ebtenyésztés képviselete nemzetközi szervezetben, a kiállítások és egyéb, minõsítést adó rendezvények összehangolása; részvétel a bírók képzésében és minõsítésében, a rendezvényekre bírók delegálása, a rendezvényekkel kapcsolatos nemzetközi hitelû nyilvántartások vezetése, a kivitelre szánt ebek export származási igazolásának kiállítása, nyilvántartása, valamint az õshonos ebfajták fenntartásának és megõrzésének irányítása és összehangolása és egységes nemzetközi képviselete. 3. Származási igazolás: tenyésztő szervezet által nyilvántartott eb tenyésztési adatairól, a törzskönyv alapján kiállított okirat. 4. Teljesítményvizsgálat: a tenyészcél elérése érdekében végzett, az eb teljesítményeinek (küllem, munkateljesítmény) megállapítására szolgáló eljárás. 5. Tenyészeb: olyan, azonosító számmal vagy jellel ellátott és nyilvántartott eb, amely egyedileg azonosítható, és szerepel a tenyésztõ szervezet törzskönyvi nyilvántartásában. 6. Tenyésztés: az adott fajta tenyész- és haszonértékét növelő célirányos tevékenységek összessége. 7. Tenyésztési adat: e rendelet hatálya alá tartozó ebfajták egyedeinek törzskönyvben nyilvántartott adatai, így különösen az egyed azonosítására, tartási helyére, származására, küllemére, teljesítményére, tenyésztőjére és tulajdonosára, alom- és teljes testvéreire vonatkozó adat. 8. Tenyésztési program: meghatározott tenyészcél elérésére végzett tenyésztési tevékenységek sora és az ezek megvalósításához szükséges feltételrendszer (nyilvántartás, teljesítményvizsgálat, törzskönyvezés stb.). 10. Törzskönyv: tenyésző szervezet által vezetett központi nyilvántartás, amely a tenyésztési programjába befogadott fajtatiszta ebek tenyésztési adatainak nyilvántartására és igazolására szolgál. Egy fajta számára csak egy törzskönyv vezethető. 11. Hatálytalan Hatálytalanított szövegrész: rzskönyvezés: a tenyésztési adatok gyűjtése, törzskönyvben történő nyilvántartása, feldolgozása, rendszerezése és igazolása.     4. § (1) Eb fajtát fenntartani, törzskönyvezni, teljesítményét meghatározni tenyésztési adatot gyûjteni, nyilvántartani, feldolgozni, a tenyésztési dokumentációt kiadni csak tenyésztõ szervezet jogosult. Fajtánként egy tenyésztõ szervezet ismerhetõ el. A kis egyedszámú fajták - amelyek fenntartására önálló szervezet nem alakult meg - fenntartására létrehozott szervezet, fajtacsoporttól függetlenül több fajta fenntartására kaphat elismerést.   (2) A tenyésztő szervezet feladatai: a) adott fajta tenyésztési programjának kidolgozása, elismertetése és végrehajtása; b) törzskönyvezés és teljesítményvizsgálat végzése vagy végeztetése.

c) a behozott ebek törzskönyvi nyilvántartásba vétele, azok honosítása, valamint a tenyésztési hatósághoz történõ bejelentése;

d) kizárólagos joga az elismerésében szereplõ fajta képviselete a fajta nemzetközi szervezetében;

 

e) nemzetközi kinológiai szervezetben a kinológiai szövetségen keresztül képviselteti magát. 5. § (1) A tenyésztéssel foglalkozó társadalmi szervezet tenyésztő szervezetkénti elismerésére és az elismerés visszavonására a minisztérium jogosult. Az elismerés megadása vagy megtagadása nem érinti a szervezet külön törvény szerinti jogszerű működését. (2) A minisztérium - az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézetnek (a továbbiakban: tenyésztési hatóság), az Ebtenyésztési Tanácsadó Testület (a továbbiakban: Testület), vadászeb esetében az Országos Magyar Vadászkamara szakmai véleménye figyelembevételével kialakított javaslata alapján - a tenyésztéssel foglalkozó szervezetet tenyésztő szervezetként elismeri, ha   a) a benyújtott tenyésztési program megfelel az általános szakmai és nemzetközi előírásoknak;   b) a tenyésztési program megvalósításához szükséges tárgyi feltételek biztosítottak, és a szakszerű tenyésztői munkához szükséges szakember, mint tenyésztésvezető rendelkezésre áll;   c) a tenyészeb utódait egyedenként, tartósan úgy jelölik meg, hogy azonosságuk megállapítható;   d) a törzskönyvet a tenyésztési programban leírt törzskönyvi szabályzat előírásainak megfelelően vezetik;  

e) hatályát vesztette [törölve: a Szövetség tagjaként rendelkezik]

    ea) a Federation Cynologique Internationale (a továbbiakban: F.C.I.),   eb) azon fajták esetén, amelyek nem rendelkeznek F.C.I. elismeréssel a fajta nemzetközi szervezetének elismerésével [a továbbiakban ea) és eb) együtt: nemzetközi elismertség];   f) nyilatkozat a 10. § (4) bekezdésében foglalt feltétel vállalásáról. (3) A Testület a tenyésztési hatóság véleményező és javaslattevő testülete. (4) A Testület feladata a bírálatok tisztaságának (pártatlanságának) ellenőrzése és a bírálati szabályzatok megtartásának felügyelete. Az ellenőrzés és felügyelet során tapasztalt szabálytalanság esetén a bírálatot, illetve a bíró tevékenységét felfüggesztheti vagy a bírót tevékenységétől, a tenyésztőt meghatározott időre a kiállításon, versenyen való részvételtől eltilthatja. (5) A Testületet a tenyésztési hatóság javaslata alapján a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) határozott időre hozza létre, működési rendjét - a tenyésztési hatósággal egyeztetve - a Testület maga állapítja meg. Az ebtenyésztő szervezeteknek a Testületben való képviseletét a miniszter biztosítja.   (6) A kivitelre szánt ebek export származási igazolásának kiadását az eb tulajdonosának kell kérnie a kinológiai szövetségtõl. Az export származási igazolás kiadásával egyidejûleg bevonásra kerül a származási igazolás, melyet a kinológiai szövetség, az illetékes tenyésztõ szervezet számára 8 napon belül megküld.   6. § (1) A tenyésztő szervezetként történő elismerés iránti kérelmet a minisztériumhoz kell benyújtani. (2) A kérelemben meg kell jelölni   a) az elismerést kérő megnevezését, címét, székhelyét;   b) a tenyészteni kívánt fajtát és fajtákat és azok nyilvántartott egyedeinek számát;   c) a személyi és tárgyi feltételeket, a tenyésztésvezető személyének és adatainak feltüntetésével;   d) a fajtánkénti tenyésztési programot. (3) A tenyésztési programnak tartalmaznia kell   a) a fajta leírását;   b) a tenyészcélt;   c) a tenyésztés módszerét, a fajtára jellemző és a tenyésztésnél ajánlott tartási módot;   d) a törzskönyvi szabályzatot (a törzskönyvezés szabályait az 1. számú melléklet tartalmazza);   e) a teljesítményvizsgálati szabályzatot (a teljesítményvizsgálati szabályzat kialakításának szabályait a 2. számú melléklet tartalmazza);   f) a tenyészeb minősítés rendjét;   g) a tenyésztésbe vétel szabályait, így különösen a tenyésztésbe vétel alsó és a tenyésztésben tartás felső korhatárát, a két kölykezés közötti időt, az almonként törzskönyvezhető utódok számát, valamint az életteljesítményt (összalom számot);   h) a nyilvántartás, azonosítás és igazolások rendjét;   i) az ebek jelölésének módját;   j) az alomellenőrzés és a származás ellenőrzés módját és dokumentálásának rendjét. (4) A kérelemhez csatolni kell az aláírással és pecséttel ellátott származási igazolás mintát, az elfogadott alapszabály hiteles másolatát, a taglétszám kimutatást és a bírósági bejegyzés hiteles másolatát.   7. § (1) A minisztérium az elismerésről, illetve az elismerés iránti kérelem elutasításáról határozatot hoz. (2) Az elismerés a tenyésztési célra, a tenyésztési programra, valamint a szakmai tevékenységi területre, a törzskönyvi szabályzatra, a fajtafenntartásra vonatkozik és ezek végrehajtására jogosít. (3) A rendelet hatálybalépése után 1999. december 31-ig, ezt követően évente január 1-jétől június 30-ig lehet elismerés iránti kérelmet benyújtani, a határozathozatalra ezen határidők lejárta után egyszer kerül sor.    (4) A 10. § (2) bekezdés szerinti elismerés visszavonás esetén, az adott fajtára vonatkozóan a minisztérium hivatalos lapjában, illetve a minisztérium honlapján közzétett határidõig tenyésztõ szervezeti elismerési kérelmet lehet benyújtani. 8. § (1) A tenyésztő szervezet köteles mindazon tenyésztő ebének a teljesítményvizsgálatát elvégezni, vagy elvégeztetni, aki azt kéri, valamint az ebet törzskönyvezni és származási igazolással ellátni, ha az a tenyésztő szervezet elismerésében szereplő fajtához tartozik, a törzskönyvezésnek szakmai akadálya nincs, és a tenyésztő az adott fajta tenyésztési programját elfogadja. (2) A törzskönyv nem selejtezhető.    (3) Tenyésztési dokumentum kiadás alapjául nem szolgálhat olyan tenyésztési nyilvántartás, amelyet nem az Átv. szerint meghatározott feltételeknek megfelelõen vezetnek. 9. § A tenyésztő szervezetek listáját a minisztérium a hivatalos lapjában közzéteszi.   10. § (1) A minisztérium az előírásoknak meg nem felelő működés esetén a tenyésztő szervezet elismerését a feltételek teljesítéséig felfüggeszti. (2) A minisztérium az elismerést visszavonja   a) az elismert tenyésztő szervezet megszűnése,   b) az 5. § (2) bekezdésében írt feltételek be nem tartása,   c) a hivatalos előírásoknak meg nem felelő működés, adatgyűjtés és valótlan adatközlés esetén.   d) az ellenõrzés akadályozása (3) Az elismerésnek az (1)-(2) bekezdések szerinti felfüggesztésére, illetve visszavonására a minisztérium - a Testület, vadászeb esetében az Országos Magyar Vadászkamara kezdeményezésére kialakított - tenyésztési hatósági javaslat alapján intézkedik. (4) A tenyésztő szervezet jogutód nélküli megszűnése esetén vagy az elismerés visszavonásakor a rendelet hatálybalépése után keletkezett, a nyilvántartásra és a törzskönyvezésre vonatkozó dokumentumokat át kell adni a tenyésztési hatóságnak megőrzése céljából, illetve új tenyésztő szervezeti elismerés esetén a dokumentumokat az új, elismert tenyésztő szervezet részére kell átadni.   11. § (1) A tenyésztő szervezet vezetője köteles a 6. § (2) bekezdésében foglaltak változásait a tenyésztési hatósággal haladéktalanul közölni. (2) A 6. § (2) bekezdésének b)-d) pontjaiban meghatározott változása a minisztérium jóváhagyását igényli. A tenyésztési hatóság a változásokat a közléstől számított harminc napon belül, véleményével ellátva a minisztériumhoz továbbítja. (3) Az (1)-(2) bekezdések rendelkezései a 6. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti létszámadatra nem vonatkozik.   12. § (1) A tenyésztő szervezetben a kialakított és elismert tenyésztési program végrehajtására tenyésztésvezetőt kell alkalmazni. (2) Abban az esetben, ha a tenyésztő szervezet a törzskönyvezési tevékenységét maga végzi, nem lehet tenyésztésvezető az, akinek egyéb tevékenysége vagy más szervezetben betöltött tisztsége a tenyésztésvezetői megbízatással összeférhetetlen. (3) A tenyésztésvezetőnek agrár-, erdészeti, vadgazdálkodási, állatorvosi vagy biológusi felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie. (4) Az 5. § (2) bekezdése szerinti szakmai véleménynek ki kell terjednie a tenyésztésvezető személyi alkalmasságára, felelősségére, több fajta esetén azonos személy megnevezésekor a megbízatások elláthatóságának véleményezésére is.   13. § (1) Tenyészeb-kiállítás, -árverés a vonatkozó állat-egészségügyi, közegészségügyi és egyéb elõírások megtartásával, csak az elismert tenyésztõ szervezet elõzetes hozzájárulásával a kinológiai szövetséghez történt bejelentést követõen, több fajta részvétele esetén pedig a kinológiai szövetség elõzetes hozzájárulásával a (4) bekezdés szerinti bejelentés alapján tartható. (2) Tenyészeb-kiállításnak minõsül bármely a fajtatiszta kutyák felvezetésével járó bemutató, így például a szépségverseny, küllemi kiállítás, tenyészszemle, verseny és vizsga, illetve egyéb minõsítést adó rendezvény. (3) A tenyészeb-kiállítás engedélyezési eljárásban a tenyésztési hatóság szakhatóságként mûködik közre. (4) A kiállítás szervezõje a hozzájárulás megszerzése érdekében köteles a tenyészállat kiállítást legkésõbb a rendezvény idõpontja elõtt 60 nappal, nemzetközileg elfogadott minõsítést adó kiállítás esetén a tárgyévet megelõzõ legalább 90 nappal a kinológiai szövetség részére bejelenteni. (5) A tenyésztési hatóság tenyészállat-kiállításokon közvetlenül, vagy a Szövetség részére adott felhatalmazással a Szövetség útján látja el a hatósági felügyeletet.   (6) Valamennyi fajta részére nyitott kiállítások és versenyek rendezésére, ahol nemzeti és nemzetközi címeket adnak ki, a Szövetség jogosult. 14. § A tenyésztési hatóság eljárása során figyelembe veszi a Testület, vadászeb fajtacsoport esetén az Országos Vadgazdálkodási Tanács véleményét.   15. § (1) A hatóság ellenőrzéskor az Átv. 44. §-ának a)-c) pontjaiban foglaltakat kell alkalmazni. A Testület az ellenőrzés során - a tenyésztési hatóság felhatalmazása alapján - véleményt ad. (2) Hatálytalan Hatálytalanított szövegrész: Az ebtenyésztéssel kapcsolatos szabálysértési felelősségre a 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 89. §-ának az ebtenyésztésre alkalmazható rendelkezései az irányadók.    (3) A tenyésztési hatóság a 13. § elõírásaitól eltérõen rendezett tenyészeb-kiállítás esetén az Átv. 45. §-ában meghatározott állattenyésztési bírságot köteles kiszabni. 16. § (1) Ez a rendelet 1999. július 1. napján lép hatályba. (2) A Testület megbízásának lejárta után feladatait a 3.§ 2. pontjában meghatározott feladatok ellátására létrejött - kérelem alapján a miniszter által kijelölt - elismert tenyésztő szervezetek szövetsége látja el. A kijelölés iránti kérelmet a minisztériumba kell benyújtani, e rendelet hatálybalépését követő 30 napon belül.

 

(3) Ez a jogszabály a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban a Tanács 91/174/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. 1. számú melléklet a 64/1998. (XII. 31.) FVM rendelethez A fajtatiszta eb tenyésztésére vonatkozó törzskönyv vezetésének és a származási igazolás kiállításának szabályai   I. 1. A törzskönyv vezetésének szabályai Egy fajta számára csak egy törzskönyv vezethető.   2. A törzskönyv tartalma, szerkezete és vezetése 2.1. A törzskönyvnek minden bejegyzett ebre legalább az alábbi adatokat kell tartalmaznia: 2.1.1. a tenyésztő tulajdonos nevét, címét; 2.1.2. az eb születésének időpontját; 2.1.3. az eb nevét, ivarát, azonosítóját, ismertetőjeleit és tenyészminősítő osztályba sorolását; 2.1.4. az eb szüleinek és nagyszüleinek nevét azonosítóját, ismertetőjeleit és tenyészminősítő osztályba sorolását, valamint teljesítményvizsgálati eredményeit; 2.1.5. az eb dédszüleinek azonosítóját és ismertetőjeleit; 2.1.6. tenyésztőszervezet által ismert összes teljesítményvizsgálati eredményét; 2.1.7. a kiesés időpontját, és amennyiben ismert ennek okát; 2.1.8. a kiállított, illetve kiadott tenyészigazolások dátumát és célját. 2.2. A törzskönyvnek tartalmaznia kell főrészt (a továbbiakban: főtörzskönyvi rész). A törzskönyv a tenyésztő szervezet elhatározása alapján tartalmazhat mellékrészt (a továbbiakban: melléktörzskönyvi rész). 2.2.1. A főtörzskönyvi részbe azok az ebek sorolhatók be, amelyek saját teljesítményük alapján megfelelnek valamely tenyészminősítő osztály feltételeinek, valamint szüleik és nagyszüleik ugyanazon fajta főtörzskönyvében vannak bejegyezve. 2.2.2. A főtörzskönyvi résznek több, az ebek teljesítménye szerinti osztályt kell tartalmaznia, és csak a törzskönyvi szabályzatban meghatározott ismérvek alapján lehet az egyes egyedeket ezen osztályok valamelyikébe besorolni. 2.2.3. A törzskönyvet vezető elismert tenyésztő szervezet elhatározhatja melléktörzskönyvi rész nyitását, a 2.2.1. pont feltételeinek meg nem felelő egyedek részére. Ez esetben a fő- és melléktörzskönyv kapcsolatát is szabályozni kell. A melléktörzskönyvi bejegyzéshez az egyedeknek meg kell felelnie: 2.2.3.1. a törzskönyvben megállapított szabályok szerinti azonosíthatóságnak; 2.2.3.2. a fajta küllemi jegyeinek; 2.2.3.3. a tenyésztési programban meghatározott teljesítményvizsgálati feltételeknek; 2.2.4. a bejegyzés vonatkozhat olyan ebekre, amelyek 2.2.4.1. a fajtához tartoznak, de ismeretlen származásúak; 2.2.4.2. a tenyésztő szervezet által jóváhagyott keresztezési programhoz tartoznak. 2.2.5. A melléktörzskönyvi rész szintén tartalmazhat az ebek teljesítménye szerint elhatárolt osztályokat. Az osztályozást a törzskönyvi szabályzatban meghatározott feltételek szerint kell elvégezni. 2.3. A törzskönyvi osztályba sorolást a törzskönyvi szabályzatban meghatározott feltételek szerint kell végezni. 2.4. A törzskönyv formája lehet: könyv, jegyzék, kartoték vagy más olyan adathordozó, amelyet hitelesíteni lehet. 2.5. A törzskönyv a tenyésztő szervezetnél, vagy annak megbízásából az adatfeldolgozó intézménynél vezethető, és nem selejtezhető.   3. A fajtánkénti törzskönyvi szabályzatban részletesen szabályozni kell: 3.1. a tenyészebek és a tenyésztési programhoz szükséges utódaik meghatározott határidőn belüli bejelentését; 3.2. a fedeztetési, termékenyítési dátumoknak és a kölykezési dátumoknak az elismert tenyésztő szervezethez meghatározott határidőn belüli bejelentését; 3.3. a tenyésztőnél a törzskönyvbevétel alapjaként szükséges alapbizonylatok készítését, a tenyészebek azonosítójáról, ismertetőjeleiről, származásáról és a fedeztetési dátumokról, a kölykezési dátumokról; 3.4. a származásellenőrzés módját; 3.5. a tulajdonosváltozás bejelentését;

3.6. a felelősség viselését a jelölésért, az előírt bejelentésekért, a feljegyzésekért, valamint a regisztrációkért.

II. A származási igazolás kiállításának előírásai

 

1. A származási igazolásnak legalább tartalmaznia kell: 1.1. sorszámot; 1.2. az elismert tenyésztő szervezet nevét, a törzskönyv megnevezését és az osztályba sorolást; 1.3. az eb születési dátumát, fajtáját és ivarát; 1.4. az eb megjelölésének módját, egyedazonosítóját és ismertetőjelét, valamint törzskönyvi számát; 1.5. a tenyésztő és a tulajdonos nevét és címét; 1.6. az eb származását, meghatározott generációig visszamenőleg az ősök törzskönyvi számát; 1.7. az eb és szülei, valamint nagyszülei minősítését, annak időbeni korlátait, valamint összes teljesítményvizsgálati eredményeit; 1.8. a kiállítás helyét és időpontját; 1.9. a szakmai munkáért felelős személy aláírását és az elismert tenyésztő szervezet bélyegzőlenyomatát; 1.10. a teljesítményvizsgálatokat. 2. Az észlelt valótlan adatközlés esetén a tenyésztési hatóság a kifogásolt származási igazolást visszamenőlegesen is letiltja. 3. A származási igazolásnak a tenyészeb telephelyén mindig rendelkezésre kell állnia.

 

4. A származási igazolásról másodlatot az eredeti sorszám jelöléssel a kiállító adhat ki. A másodlaton fel kell tüntetni a másodlat kiadásának okát és a kiállítás időpontját. A másodlat kiadását nyilvántartásba kell venni. 2. számú melléklet a 64/1998. (XII. 31.) FVM rendelethez

A fajtatiszta eb tenyésztésére vonatkozó teljesítményvizsgálat szabályai

A szabályzat összeállításakor a fajta származási országának követelmény rendszerét kell figyelembe venni.   A teljesítményvizsgálati szabályzatnak tartalmaznia kell legalább a következőket: - a tenyészcélnak megfelelő (küllem, munkateljesítmény) teljesítményvizsgálat szabályait, - kiállítási szabályzatot, - a bírálatok és vizsgák rendjét, szabályait, elérhető címek és díjak rendjét; - versenyszabályzatot; - a teljesítményvizsgálatot végzők személyi feltételeit; - a nemzetközileg elfogadott irányelvek alapján kidolgozott tenyészszemle-, munkavizsga-szabályzatot; - a bírói testület működési szabályzatát, a bírók minősítésének követelményrendszerét, a bírók felelősségét; - a munkavizsgával rendelkező fajok esetében a teljesítményvizsgálatban résztvevő segédek minősítésének követelményrendszerét; - jelen rendelet hatálybalépése előtt szerzett teljesítményvizsgálati eredmények figyelembevételi szabályait; - az importált egyedek származási országban szerzett teljesítményeredményeinek figyelembevételi szabályait t szerzett teljesítményvizsgálati eredmények figyelembevételi szabályait; - az importált egyedek származási országban szerzett teljesítményeredményeinek figyelembevételi szabályait.

Bar2.gif (7248 bytes)

 
Vissza a rendeletekhez!

TOPlist